Nah 3 | HunIMIT | STEP | Oh vérontás városa! Mindenestül hazugság, martalékkal telve, nem szűnik meg a ragadozás.

Nahum 3

1 Oh vérontás városa! Mindenestül hazugság, martalékkal telve, nem szűnik meg a ragadozás. 2 Hallik az ostor, s hallik keréknek zaja, s ügető ló és robogó szekér; 3 törtető lovas és kardnak lángja és dárdának villáma, megölteknek sokasága és hulláknak tömege; vége sincs a holttesteknek, megbotlanak a holttesteiken. 4 Sok paráznasága miatt a parázna nőnek, a szépséges bájúnak, a boszorkányságot űzőnek, ki nemzeteket adott el paráznaságával és nemzetségeket boszorkányságával. 5 Íme, én ellened fordulok, úgymond az Örökkévaló, a seregek Ura, és feltakarom uszályaidat arczod fölé, és láttatom nemzetekkel meztelenségedet a királyságokkal gyalázatodat. 6 És vetek reád undokságokat, elcsúfítlak, látványossággá teszlek. 7 És lészen, bárki lát téged, szökik tőled és mondja: Elpusztíttatott Ninivé, ki szánja meg őt! Honnét keressek vigasztalókat számodra!? 8 Jobb vagy-e NóÁmónnál, mely folyók közt lakik, víz van körülötte, melynek bástyája tenger, a tengerből való a fala? 9 Kús a hatalma meg Egyiptom vég nélkül; Pút és lúbiak voltak segítségedül. 10 Ő is számkivetetten fogságba ment; az ő kisdedei is szétzúzattak minden utczának sarkán, előkelői fölött sorsot vetettek, s nagyjai mind bilincsekbe verettek. 11 Te is megrészegedel majd, kábulttá, lészsz, te is oltalmat keressz majd ellenség elől. 12 Mind az erősségeid fügefák, koraérett gyümölccsel; ha megrázatnak, ráhullanak szájára az evőnek. 13 Íme embereid asszonyok közepetted; ellenségeidnek megnyittattak országodnak kapui; tűz emésztette meg reteszeidet. 14 Ostromvizet meríts magadnak, javítsd ki erősségeidet; menj be a sárba, taposd az agyagot, erősítsd meg a téglaégetőt. 15 Ott megemészt téged a tűz, kiírt téged a kard, fölemészt, mint a szöcskét: tömörülj mint a szöcske, tömörülj mint a sáska. 16 Sokasítottad kalmáraidat, az ég csillagainál jobban; szétterült a szöcske és elrepült. 17 Vezéreid olyanok mint a sáska, főtisztjeid mint a sáskaraj, mely a kerítésekben tanyáz hideg napon: felsütött a nap és elköltözött, s meg nem ismerszik a helye, hová lett. 18 Szunnyadoztak a te pásztoraid, Assúr királya, nyugszanak a te hatalmasaid; szétszóródtak embereid a hegyeken, és nincs, ki összegyűjtené. 19 Nincs enyhítés törésed számára, végzetes a te sebed; mind a kik hallják híredet, összecsapják fölötted kezüket, mert kire nem szállott a te; gonoszságod állandóan!